CANTIENICA® - Ruandában: 3. nap

 "Ébresztőórára itt nem nagyon van szükség. Már 05h után nem sokkal, hangosan csiripelni kezdenek a madarak. Mielőtt teljesen kivilágosodik, hirtelen elnémulnak, aztán 05.58h-kor rákezdi a leghangosabb. Az egyikük olyan hangot ad ki, mintha nagyon kellemes telefon-csengőhang lenne.

Reggeli kávé, papaya, banán, a malária elleni gyógyszer és indulás. Gyalog megyünk az aszfaltos útig, és már ott is vannak a motor-taxik. Irány a hegynek felfelé a "We act for hope" ('A reményért dolgozunk') nevű kórházhoz. Jó időbe telik, mire a motor vezetője meg tud győzni arról, hogy fék is van a járgányon. A bukósisak viszont legalább viszonylag új, így kilátok a kukucskálóján.

 

A 'We act for hope' szervezetet a chicagói dr. Mardge Cohen hozta létre. A kórház kizárólag HIV-pozitív emberek megelőző, és akut kezelésével foglalkozik. Az energiától kicsattanó gyerekeket és gyenge idős embereket egyaránt látni, bár az idős itt elég relatív fogalom. Egy akut HIV-pozitív nő, előrehaladott stádiumban nagyon öregnek tűnik, pedig még csak 35 éves. Két másik nő támogatja. A hátsó kijáraton mennek ki és elvegyülnek a különféle üzletekkel tarkított utcán.
"Ezt a kijáratot már mi létesítettük, mert sokan vonakodtak attól, hogy a főbejáraton kelljen bejönniük" - magyarázza a kórházigazgató, Chantal Benekigeri.
"A HIV-pozitív és az AIDS betegeket megbélyegzik" - teszi hozzá Deirdre. Sok szülőnek a nehezére esik elmondani a gyermekének, hogy már HIV-pozitívan született. Aztán amikor már tényleg kénytelenek elmondani, a fiatalok ezt katasztrófaként élik meg.
Dr. Cohen így folytatja: "Valójában ez kétszeresen katasztrófa, mert ha a retrovirális gyógyszereket már korai gyermekkorban elkezdenék adagolni, akkor lehetséges lenne a teljes gyógyulás. Ezek a gyerekek felnőttként teljesen normális életet élhetnének."

klinik

 

A betegek szívesebben használják a kórház hátsó bejáratát, hogy ne kelljen szégyenkezniük...

A kórházban megismerkedünk több férfivel, akik HIV-pozitív gyermekként ők maguk is végigcsinálták a klinika programját, mára pedig már egészségesek és asszisztensként dolgoznak dr. Cohen programjában: a csoportok pszichológiai támogatásában vesznek részt.
Dr. Cohen kidolgozott egy sikeres programot az Egészségügyi Világszervezet, a WHO egyik tanulmányára alapozva, amely a nemek szerinti specifikus erőszakról szólt: a csoportban résztvevők megtanulják, hogyan tudják felismerni a különféle tévhiteiket, melyeket Mardge "kulturális mítoszokként" emleget.
A résztvevők beazonosítják saját érzéseiket és azt, hogy ezek az érzések mit okoznak náluk, és ők mit kezdnek az érzéssel. Játékos kísérletezések során újra eljátsszák a megélt gondolatokat, érzéseket, viselkedési formákat egészen addig, amíg meglátják azok helyes, elfogadható formáját.

 

Egy egyszerű példa: megkérdezik a férfiak csoportját, hogy szerintük rendben van-e, ha egy férfi rendszeresen veri a feleségét. Gyakorlatilag mindannyian az igen-oldalra állnak.
A nők csoportjának ugyanazt a kérdést kell megválaszolnia. Ők is szinte mindannyian igennel válaszolnak.
Ezek után felvilágosítást kapnak, érvelnek, vitatkoznak, próbát tesznek, sírnak, nevetnek, szitkozódnak, és mindenek előtt addig nem adhatják fel, amíg mindannyian meggyőződésből a nem-oldalra állnak.
A nők számára ez teljes fordulatot jelent az elnyomásból az öntudatra ébredésbe, a függésből az autonómiába. A 'We act for hope' klinika megmutatja a munka sikerességét: több nőt találunk vezető beosztásban, mint férfit, és mindannyian ruandaiak.

A program fontos részét képezi Deirdre Summerbell jógaprogramja, mely az egész embert nézi és gondozza: a testmunka ugyanis döntő jelentőségű abban, hogy az új viselkedési formákat igazán képesek legyenek rögzíteni a résztvevők a saját életükben.

A 'We act for hope' kórház finanszírozásában időközben részt válallt a ruandai kormány, legfőbb támogatójuk a Nemzeti Egészségügyi Központ. Az általuk nyújtott kezelések és gyógyszerek ingyenesek.

A Project Air szervezet viszont adományokból tartja fenn magát."

spendenkonto