CANTIENICA® - Ruandában: 3. nap - folytatás

"Pascal, Simon, Hussein, Samuel, Robert -nevek, amiket ellentétben más ruandai férfinevekkel, rögtön meg tudtam jegyezni. A trükk, hogy megkérem betűzze le a nevét,ha kézfogáskor nem sikerül megértenem, Ruandában nem vált be. Itt a férfiak analfabéták.

A harmadik napon meglátogattuk azt a baptista központot, ahol Deirdre olyan férfiaknak tart jógaórát, akik bántalmazták a feleségüket és a gyermekeiket. Erőszakosak voltak. Nagyon erőszakosak. Nőkkel és gyerekekkel szemben. Nem tudták, hogyan lehetne máshogy, jobban... Most viszont itt vannak, hogy változtassanak a viselkedésükön.

Ők is, ahogy a nők, a pszichológiai csoportterápiás foglalkozások után rendszeresen jógaórákon vesznek részt, melyeket Deirdre és az asszisztensei tartanak.
A mai órán premier lesz: felfújunk kettőt a Svájcból magunkkal hozott 33 gimnasztikai labdából.
"Majd meglátod miért!" - mondja Deirdre a kérdésemre válaszolva, hogy miért csak két labdát viszünk magunkkal.
Joseph, a haladó jógaoktató, sebesen magához ragadja az egyik labdát és fekvőtámaszokat, illetve kézenállást végez vele.
Mutatok neki egy CANTIENICA®-gyakorlatot a labdával, amitől rövid időn belül nagyon megizzad. "Nahát, ez nagyon másmilyen" - mondja nevetve - "új izmokat érzek."

      liegestuetz-a-cantienica  handstand

A csoportos teremben szembesülök azzal, hogy ezek a férfiak életükben először látnak gimnasztikai labdát. Úgy közelítenek a nagy zöld és a kicsi kék labda felé, ahogy én valószínűleg egy hegyesfogú vadmacskához közelítenék: tisztelettel, óvatosan, és nagyon kíváncsian.

A labdák uralják az egész órát, és Joseph mesterien beépíti már a gyakorlataiba azokat a cantienicás részleteket, amiket csupán néhány perccel előtte hallott.
A férfiak izzadnak. És Deirdre elmagyarázza később, hogy ő már a férfiak izzadtságának szagából meg tudja ítélni, mennyire fitt az adott férfi. Hogy az izmai túlsavasodnak-e a gyakorlatoktól, vagy sem. És valóban, Joseph teljesen szagtalanul izzad.

Az egyik résztvevő, Robert éppen maláriás. Nagyon mereven mozog, fájdalmai vannak. Kiigazítom a testtartását, megtámasztom a hátát. Nem tud betelni a labdákkal. Az 50 perces óra alatt szinte más emberré változik. Az óra végén szeretne egy fotót velem.
Aztán Hussein is kér egy fotót, de előtte még vizet spriccel a fejére és hátul a nadrágjába. Értékelem a gyors cicamosdást, és Deirdre mondja is, hogy Hussein izmai még elsavasodnak az óra végére, mert csak nem rég kezdte az edzést, ezért is mosakszik meg gyorsan.

Végül az óra végén ételt kapnak a résztvevők, tejet, tojást és banánt.

Nos, eddig tartott a bemelegítő- és megfigyelő szakasz az elmúlt három napban. Holnaptól már rátérünk a cantienicás dolgokra..."

 

Forrás és fotók: www.cantienica.wordpress.com